Sebaste püspöke (mai Törökország), Balázs a IV. században élt és működött. Ezen a napon halt vértanúhalált (a keresztényüldözők lefejezték). Tisztelete már halála után megkezdődött, a VI. századtól már a torokbajok védőszentjeként tisztelték.
Számos csodatettet vitt végbe, talán legismertebb a fuldokló kisfiú megmentése: amikor egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút – egy másik változat szerint eltávolította a szálkát -, és így megmentette a haláltól. A középkortól a 14 segítőszent egyike Balázs.
Ma is élő liturgikus szertartás a Balázs-áldás (balázsolás), a 17. századtól van benne a Rituale Romanumban (Római Szertartáskönyvben). A szentmise végén a pap két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által védelmezzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”
Szent Balázs az orvosok, takácsok, szélmolnárok, fúvós muzsikusok védőszentje. Az állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki a farkasokat távoltartja a nyájaktól. A hívő nép még ma is szívesen fogadja a szent áldását a Gyertyaszentelő gyertyáinak szelíd fényében.
Versajánló: A gégerákban szenvedő Babits Mihály (1883-1941): Balázsolás című versében fohászkodik Balázs püspökhöz.
