Ajnáddal emlékezek!
A márciusi ifjak lelkesedése, elszántsága, cselekvésvágya köszöntött ma, 2015. március 15-én a falura. Minden fiatal és idős szíve hevesebben ver, mert nem mindennapi eseményre emlékezünk. A 12 pontból álló kiáltvány, mely 1848-ban megfogalmazódott, érvényes! Itt a 21. században is azért a székely-magyar szabadságért, emberi jogokért harcolunk, amit évszázadokon át nem kaptunk meg!
A március 10-én, törvénytelenül betiltott marosvásárhelyi megemlékezés, a Posta Réti kivégzettek emlékművénél akaratlanul is nagyobb lendületet adott a Székely Székeknek, tiltakozásuk kifejezésére. Az elfogadott Petíciók, tisztelettel és civilizált módon adattak át a megyei Kormány Megbízottaknak, akik átvették. A lefektetett kérések, az 1848 szellemében láttak napvilágot. A Székely Nemzeti Tanács, a magyar politikai pártok, az ifjúsági szervezetek minden csoportosulása, a történelmi egyházak, páratlan összefogásra adtak példát. Ez az összefogás erősíti jelenünket és jövőnket, mely ha kicsúszik kezünkből, beláthatatlan következményekkel járhat! Reménnyel várjuk a hatalom partnerségét, mely szavatolja alkotmányos jogainkat, a szabad, békés, közös jövőnk kialakítására. A külföldről jövő hírek nem megnyugtatóak, veszélyben a világbéke. Soha nem volt nagyobb szükség belső összefogásra, mint most! Tornyosulnak a felhők Kelet-Európa fölött! Csak Jézus Krisztus irgalma és békéje hozhat nyugalmat! Bízzunk Megváltónkban és a Boldogságos Szűz Anyánkban!
Március 15-e az emlékezés napja! Emlékezés a Magyar Szabadág megálmodóira, az emberi méltóság, függetlenség kiharcolóira, mindazokra, akik életüket adták a közös ügyért, a rabság megszüntetéséért. Nincs család, akinek ne lenne felmenője, aki ne harcolt volna 1848/49-ben a szabadságért. Kossuth Lajos üzenete, Bem tábornok hívó szava Gábor Áron rézágyúi, lázba hozták a nemzetet. Az idegen földön állomásozó, az osztrák hadseregbe besorozott huszárok hazaszeretete, szökésre késztette a vitézeket. Ezresével jöttek haza szülőföldjükre, hogy beálljanak a honvédek közé.
Emlékezzünk meg üknagyapám, Orbán Mihály lovas huszárról, aki a galíciai állomáshelyéről jött haza, hosszú viszontagságok között. De nem állhatott be Bem táborába, mert elfogták, visszakísérték Sztaniszlóba és kivégezték 1848 novemberében. Idegen földön alussza örök álmát. Csíkszentmihályi Ladó Ferenc, szintén üknagyapám, mint hívatásos katona, lovas huszár, hadnagy, majd százados végig harcolt Dél-Erdélyen minden orosz támadást. Csapatával Ruszkabánya alatt, Vajszlovánál, szuronyt szegezve kergette át a cári támadókat a határon túlra. A szász jégereket elfogta. Annak a csatának láttán írta Petőfi Sándor A székelyek című emlékezetes versét. A szabadságharc leverése után Ladó Ferenc százados bujdosásra kényszerült. Négy évet töltött száműzetésben Moldvában. A csíkszentmihályi temetőben pihen.
Kedves Ajnádiak! Emlékezzen mindenki saját elődjére, még ha nem is tudja nevét, mert nagy áldozatot hoztak feladva minden anyagi javaikat, ha a haza úgy kívánta, az áhított szabadságért. Vegyen mindenki példát saját felmenőjéről, hogy kiállhasson a jelen kihívásainak, legyen gerince kitartani otthona, nemzete mellett! Haza csak egy van, és ne vegyen senki kölcsön nemzetiséget! A rábízott földet adja át unokáinak, és becsülje a temetőket, az emlékeket. Ünnepeljen mindenki békeséggel, méltósággal!
