Közeledvén a 2018-as esztendő vége, számadásra készülünk. Szükségesnek tartjuk ezt agondolatmenetet, mert életünk újabb szakasza ér véget. Kis Szent Terézzel valljuk, hogy nemannyira az a fontos, hogy világraszóló tettekkel dicsekedjünk, hanem hogy kis tetteket hajtsunk végre nagy szeretettel. Nagy tettek végrehajtása a történelem színpadán is kevés embernek adatik meg. Akiket Isten erre kiválaszt és segít. Apró cselekedeteket, mindennapiakat, véghez vinni lehetőség adódik. És kötelesség. És kell is! Ezek mérlegelése Isten hatáskörébe tartozik, hogy el ne bízzuk magunkat vagy kétségbe ne essünk. Ezért int Megváltónk: “Ha mindent megtettetek, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagytok, csak kötelességünket teljesítettük.” és ne bízzuk el magunkat. Isten nagyobb a szívünknél, Ő tudja, mit sikerült megvalósítani segítségével és ne keveselljük sikereinket…
Számotvetünk egy esztendőről, egy évtizedről, egy életről. Aszerint, hogy emberi mércével mennyi időnk van gyarapodni maradandó értékekben. Mondhatnánk, felesleges ezeken adolgokon rágódni. “Gazda” nélküli tevékenység! Ám Isten üzenete, a Szentírás arra int, hogy igenis éljünk bölcsen, mindennap törekedjünk olyan javakban gazdagodni, melyeket a rozsda és a moly meg nem emészt, a tolvaj el nem ragad… Legyünk készen bármelyik pillanatban a számadásra. Mert váratlanul, híradás nélkül érkezik az Úr. Hajnalban kopogtat és ajtót kell nyitani Neki. Boldog szolga akarok lenni, akit ébren talál érkező Gazdája. Őszintén visszatekintve sok mulasztást, sok rossz cselekedetet, sok bűnt látok életemben. Ezekért Istentől és testvéreimtől kérek bocsánatot. Mert bocsánatot kérve, új életet kezdek és szembe tudok nézni velük és önmagammal. Bocsánatot nyerve Istentől és testvéreimtől a javulás, a változás útjára lépek.
Visszatekintve életemre és alázattal mérlegelve, lehetek sikerre pályázó versenyző a küzdők sorában. Szent Pál buzdít: “Sokan rohannak a cél felé, de csak kevesen érnek célba. Úgy fussatok, hogy célba érjetek.” A nagy szent visszanézve életére kijelenti: “Még nem ragadtam magamhoz Krisztust…. De elfeledem azt, ami mögöttem van és az előttem lévő célra figyelek…”Gyakran visszanézve, gyakran helyesbítve életünk irányán, jutunk életünk végén a boldog megállapításra: “A jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, készen vár rám az örök élet koronája. De nemcsak nekem adja meg ezt az Úr, hanem mindazoknak, akik örömmel várjákdicsőséges eljövetelét.” (Szent Pál)
Az évenkénti visszatekintésünk segítsen úgy javítgatni életünk irányát, hogy a mennyei Atya mérlegén értékes gyümölcsöket birtokoljunk.
