Július 28-án kora reggel indultunk útnak, tele kíváncsisággal és izgalommal immár a harmadik közös nyári kirándulásunkra. A buszra szállás után a nagy nyüzsgést gyorsan legyőzte a koránkelés mellékhatása, és nemsokára kicsik, nagyok mind elaludtunk.
Első megállónk Fehéregyháza, Petőfi Sándor tiszteletére állított emlékmű megcsodálása és egyben a reggeli helyszíne is volt. Reggeli után újra buszra szálltunk és meg sem álltunk Segesvárig, ahol közösen bejártuk a híres várat, a tériszonnyal nem rendelkezők örömére egészen a legmagasabb toronyig, ahonnan gyönyörűen be lehetett látni a várost. Itt volt némi szabadidő, amit mindenki kedve szerint városnézéssel tölthetett.
Következő célpontunk a különlegesen szép és híres város Nagyszeben, amely 2007-ben Európa fővárosa volt. Nagyszebenben mindenki kedve szerint nézelődhetett a városban, mi egy természetvédelmi múzeumot látogattunk meg, majd közösen az állatkertet is megnéztük. A nap utolsó mozzanataként a szállásra, Fogarasra mentünk. Téved az, aki azt hiszi, hogy a sok látványosság és az egész napos utazás kimerítette csapatunkat. Az éjszakába nyúló önfeledt nevetés és bohóckodás mellett akadtak, akik úgy érezték, fogkrém fölöslegükkel gondoskodnak társaik bőrápolásáról, volt, aki fogkrémmel az arcán ébredt, mások a kilincseken hagyott fogkrémcsíkokból használhattak tetszés szerint.
Mivel szállásadóink túlságosan vigyázni akartak biztonságunkra, a második nap reggelén kénytelenek voltunk az ablakokon távozni. Utunk a továbbiakban Transzfogarasra vezetett, a gyönyörű hegyek és a lábaiknál elterülő Bâlea-tó nyújtotta látvány mindannyiunk számára lélegzetelállító volt, és felejthetetlen emlék marad. Hazaindulás előtt a kökösi strand kellemes vizében fürödtünk néhány órát.
Nagyon tetszett ez a két nap, elsősorban, mert úgy látom egyre összeforrottabb közösséggé alakulunk, ezek a közös programok segítenek abban, hogy tanítsuk, megismerjük és neveljük egymást. Nagy öröm volt, hogy mindkét napunkra a Jóisten áldását és segítségét kértük induláskor közös imával, és tapasztalhattuk, hogy meg is hallgatta imánkat, együttlétünk ideje alatt megóvott és sok örömmel ajándékozott meg bennünket.
Bakó Erzsébet, Csíkajnád, 2012. augusztus
