Meghatóan szép ünnepségnek lehettünk tanúi, amikor szeptember 16-án, vasárnap az ünnepi szentmise után a mindenszentek litániáját énekelve keresztaljába levonultunk a Nyíres melletti részre, ahol 1933-1948 között állt az ajnádi Kálvária. Hála Istennek, sikerült újraállítani és felszentelni.
Az ünnepségen a Szent István Szervezet nevében Bogos Róbert mondott beszédet, aki felelevenítette a múltat, a Kálvária történetét, beszámolva az elvégzett munkálatokról is. Majd Ft. Tankó Szilveszter szentszéki tanácsos, plébános elvégezte a szentelési szertartást, majd nagyböjti énekeket énekelve végigvonultunk a keresztúton. Az utolsó keresztnél vitéz Orbán Ferenc elszavalta a Tizenhárom aradi vértanú balladáját, majd fia, Orbán Imre az 1944. szeptember 9-ei faluégés emlékére írt versét mondta el. Befejezésül a plébános megköszönte az egyházközség nevében ezt létesítményt, kiemelve, hogy az őskeresztényekhez hasonlóan ismét a közösség gondoskodik és támogatja az egyházat.
Az alábbiakban az elhangzott beszédet olvashatják:
D. a J. Kr.!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Ezer évvel ezelőtt, amikor Szent István király megalapította a 10 püspökséget, köztük a gyulafehérvárit, akkor kiadta rendeletbe, hogy minden 10 falu építsen templomot és minden megkeresztelt vegyen részt a szentmisén. Állami törvénybe volt foglalva a vasárnapi és ünnepnapi munkatilalom. Súlyos büntetés kapott az, aki megszegte a törvényt. Aztán az állami törvények változtak, a területek benépesedtek, terjedt az egyház és épültek a templomok. Ajnádon is igény volt a templomra, 500 évvel ezelőtt, 1514-ben a Bernáld főnemesei család kápolnát épített, aztán ezt kibővítették 1846-ban, így nyerte el a mai formáját templomunk. És fokozatosan a templomon kívül is létrejöttek azok a szakrális helyek, melyek a székely ember számára nélkülözhetetlenek. Ilyenek az útszéli keresztek, határkeresztek, engesztelőkeresztek, családi birtokoknál, vagy éppen a ma felszentelendő Kálvária. 1933-ban – éppen a nagy világválság idején – állították az ajnádi Kálvária keresztjeit. Ezek a feszületek 15 éven keresztül szolgáltak, hiszen idejöttek a falubeliek imádkozni, engesztelni nagyböjtben, vagy szárazság, árvíz, más veszedelem idején. A második világháborús frontot – 1944. szeptemberében – túlélték, az ideológia-váltást, a kommunizmust már nem. ‘48-ban eltűnt az utolsó kereszt is, ugyanis a kidőlt keresztfákat nem állították újra, a többit pedig az akkori karhatalmak eltávolíttatták.
S most, ma 64 éves adósságot törlesztünk, hiszen elődeink tudták, miért kell egy falu határában Kálváriát létesíteni. Hisszük elődeinkkel együtt, hogy a kereszt, mint hitünk jele, segít a megújulásban, az újrakezdésben. Megerősít őseink szent hitében.
A 15 stációból álló Golgota az eredeti helyére került vissza, a 15. kereszt cementkő alapja máig fennmaradt, ezt igyekeztünk újraönteni és kijavítani. Erre volt rávésve: Állíttatta Szőgyör Albert és neje Marcella, 1933-ban. Most egy emléktáblát helyeztünk el rajta. A 12. stáción – Jézus meghal a kereszten -, ezen helyeztük el a corpust, amelyet Orbán Imre bácsi faragott. A terület, ahol a kereszteket felállítottuk, a Rácz Vilmos tulajdona. Kösöznjük, hogy helyet adott.
Köszönjük mindazoknak, akik közreműködtek a keresztút visszaállításában – a munkálatok kivitelezésében: Antal Géza, Bilibok Albert, Bogos Márton, Ladó Zoltán, Orbán Imre, Szakács László, Szőcs András, Szőcs István, Kósa Antal, Kedves Ignác, Dobos Ignác, id. Antal András.
A Kálvária elkészítésének összköltsége 4.000 lej, ebből 2.000 lejt a Csíkszentmihály-Ajnád Közbirtokosság támogatott, és 2.000 lejt a Szent István Szervezet fizetett. Köszönjük az anyagi segítséget mindkét támogatónak. Külön szeretném megemlíteni és megköszönni a Szervezet vezetőségi tagjainak a közreműködését is.
Kívánom, hogy kicsik és nagyok lépjünk őseink nyomdokába, és látogassuk ezt a megszentelt helyet szükség idején és nemcsak szükség idején. Vigyázzunk rá, hiszen ez a mi közös örökségünk!
Bogos Róbert
