1944. szeptember 7-9. között heves harcok folytak községünkben és hegyeinken. A II. világháború C vonalához tartozó fronton többnyire fiatal dunántúli – komáromi, székesfehérvári, mosonmagyaróvári – magyar katonák védték és ötször visszafoglalták az ajnádi harcászati állást. Közelharcok folytak a Komunák tetején és Varjadorján, de ugyanúgy Kőnyak és Tekerő dűlőkben. Az orosz felderítők előőrsként jöttek a gyimesi ösvényeken, hogy Szellő-tető felé eljussanak, és felszabadítsák a főutat, hogy az orosz sereg átjöhessen a Csíki-medencébe. Ezt akadályozta a többségükben magyar védelem, mellettük kisebb létszámban a németek. A szentmihályi vonatállomásról felvonuló komáromi gyalogezredet a hegyekből már az oroszok lőtték, így sokan már a falu közt meghaltak. A halottak között volt dr. Korondy János orvos-főhadnagy, akit Felszegben a főúton talált halálos lövés, miközben a civil lakosságot figyelmeztette a menekülésre. Sírja a szentmihályi templomkertben van.
Szeptember 9-én (mások szerint 8-án) angol repülők gyújtólapokat szórtak Ajnádra, minek következményeként 220 család maradt fedél nélkül (kb. 185 ház égett le). Sokak szerint a támadás oka az a 2 német tank lehetett, amely a falu határából lőtte az oroszokat. Civil áldozatról nem tudunk, mindenki menekült: volt, aki a Kőd-patakig, de a legtöbben jóval messzebb, egészen Vas megyéig mentek.
1945 tavaszán tért vissza a többség, a hazatérők a hamuból kezdtek új életet. Az újjáépítést 1946-’47-ben a közbirtokosság jelentős mennyiségű fával segítette.
Mindezekről az eseményekről 2014. március 15-én megemlékeztünk; szeptember 7-én pedig megemlékező szentmisét tartottunk az ajnádi templomban, ahol a védőkért és támadokért egyaránt imádkoztunk.
