Tankó Szilveszter plébános írása
Egy latin és magyar szó, melyek megjelölik Isten gyermekeinek egész életprogramját. A születéstől a halálig terjedő élet várakozás és megérkezés. Az első szó az egyházi év kezdetét jelőli. Erre az időszakra vannak más szavaink is, ám azok nem ilyen pontosak, lényegretörőek. Inkább körülírják a fogalmat. Ezt a szót kiejtve már évszázadok ígéretei és megvalósulásai jelennek meg lelki szemeink előtt: közeleg az ünnep, Isten ajándékozásának ünnepe. Felvillan Názáret és Betlehem városa. Angyalok énekét véljük hallani: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Advent, eljövetel. Az Úr eljövetele titokzatos esemény. Már a IV. századtól az Egyház 40 napot szentel a felkészülésre. Először Spanyolországban, Franciaország területén, majd Rómában jelenik meg az egyházi életben az advent időszaka. Sajátos rendje alakul ki: átjárja a bűnbánat szelleme! Tilos a mulatság, a bűnbánat lila színe kerül előtérbe: böjttel és önmegtagadással tisztítjuk életünket a Messiás befogadására. Ne az istálló legyen szálláshelye! A legnagyobb Messiás-váró társaságát keressük: a Boldogságos Szűz Máriát.
A XX. század nagy megtérője, Edith Stein így foglalja írásba ide vonatkozó gondolatait: „Aki együtt él az Egyházzal annak szívében a rorátékra hívó harangszó és az adventi énekek valami szent vágyat ébresztenek. És akinek feltárult a Liturgia kimeríthetetlen forrása, ahhoz naponta bekopogtat az emberré válás nagy prófétája, hatalmas intő szavaival és ígéreteivel: Harmatozzatok egek onnan felülről és ti felhők, hullassatok győzelmet! Közel van már az Úr! Jertek imádjuk ŐT! Jöjj Uram, és ne késlekedjél! Jeruzsálem, nagy örömmel ujjongj, mert Üdvözítöd jön hozzád!” (A karácsony titka).
Azonban ismerni advent jelentését még nem elég az örömhöz. Az sem elég, hogy egymásnak gazdag, kegyelmekben megáldott adventet kívánunk. Ennél sokkal többre van szükség. Mert várakozni sokféleképpen lehetséges: az utas unatkozva vár a vonatra, a beteg verejtékezve, kábultan várakozik gyógyulására, a sötétségben élő félelemmel várja a hajnalhasadást. De van örömtől átitatott várakozás is: a mennyasszony vőlegényét várja, türelmetlen a szerelmes várakozása, és tevékeny a szeretettől indított várakozás. Ez kihasználja az időt az utolsó simításokra, hogy nyilvánvaló legyen szeretete.
Óvjon mindenkit Isten a közömbösségtől. A Megváltó nagypéntekje és húsvétja óta egy keresztény sem élhet közömbösön adventet! Mert Ő jelentette ki: „Légy hideg vagy meleg, de ha langyos vagy kivetlek a szájamból.” Tudjuk, hogy „hideg” volt Heródes vagy Júdás, az iskarióti. Ne kövessük a Messiást elutasítók táborát, hanem járjon át Jézus tüze és élessze lángba szívünket! Álljunk azok táborába, akik zengik: „Harmatozzatok egek…”, „Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítőnk!” Kövessük a sötétségből világosságra törekvőket. Várakozzunk a születésre tevékenyen, gyakorolva a jócselekedeteket. Készítsünk meleg jászolt Jézusnak. Az melegíti szívét, hogyha szeretjük egymást: házastársak és gyermekek, szomszédok és barátok együtt készülnek a nagy születésnapra. Az életet hozó Messiást bűnbánattal megtisztított lelkünkbe szállásoljuk el!
Kéz a kézben Adventben… egymás mellett térdelve Betlehemben…
Együtt énekeljük: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Így folytassuk Krisztus megváltói küldetését.
Szilveszter atya
