Vasárnap, március 17-én a szentmise után az előző évekhez hasonlóan az 1848-as eseményekre és az elesett hősi halottakra emlékeztünk.
A köszöntőbeszédet Bilibok Norbert olvasta fel, majd egy részletet hallhattunk Wass Albert: Adjátok vissza hegyeimet című regényéből Csáki Ferenc előadásában. Ezt követte az ajnádi kisiskolások verses összeállítása. Verset mondtak: Albert Hunor, Máté Alpár, Nagy Dávid és Sipos Zsolt. Az idei felkért szónok Kerekes Zsófia, környezetmérnök-tanár, helyi tanácsos volt.
Az emlékezés koszorúit helyezte el: Csíkszentmihály-Ajnád Közbirtokosság (Boros Márton és Ferencz Ernő) és a Szent István Szervezet részéről (Csáki Rozália és Szőgyör Loránd).
Az alábbiakban olvashatják Kerekes Zsófia ünnepi beszédét.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Ha megkérdezünk egy magyart itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, bizonyára többségük gondolkodás nélkül ezt fogja felelni: március 15-e. A válasz okát a dicsőséges forradalom és szabadságharc emlékezete mellett másban is kereshetjük. Illyés Gyula ezt írja: “Ha megvizsgáljuk a magyar ember lelki tulajdonságát, akkor valamennyi alján a szabadság és a haza szeretetét találjuk.”
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
1848. március. 15-e a magyar történelem legjelesebb napja. Az ajnádi utca megtelik ruhájukra nemzetiszínű kokárdát tűző idősekkel és fiatalokkal egyaránt. Mindenki emlékezik. Senki nem feledi Petőfit, Kossuthot, Jókait… és még sorolhatnám a neveket, akiknek döntő szerepük volt abban, hogy március 15-én egy nemzet mozdult meg a zsarnokság ellen.
Ezen a napon nemcsak a márciusi ifjak nemes tettét, a forradalom kirobbanását ünnepeljük, hanem felelevenednek a forradalom és szabadságharc legjelentősebb pillanatai, így a dicső Pákozdi ütközet és a kegyetlen megtorlás, amikor kivégezték az aradi 13 vértanút.
1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelességünk. Példaként kell álljon mindenkor a történelem folyamán, hisz erőt és biztatást ad bármilyen korban azoknak, akik egy új, fejlettebb világ létrehozásáért küzdenek. Szabadságharc üzenete napjainkban is igaz és időszerű. Ma is gyökeres változást akarnak az emberek. Az elmúlt években, hetekben, napokban becsületünkbe gázoltak, hazugságokkal félrevezették, megtévesztették a magyar népet. Megtiltják nemzeti szimbólumaink használatát és az alkotmány szerint nem is létezünk.
Legutóbb egy neves történészünk 7 pontban fogalmazta meg az utóbbi két évtizedben felgyülemlett magyar kisebbségi követeléseinket:
1.) A magyar, mint regionálisan hivatalos nyelv elismerése.
2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása.
3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél nagyobb arányban legyenek regionális kisebbségek.
4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség.
5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése.
6.) Folyamatos parlamenti, önkormányzati, …kormányzati képviselet igénye.
7.) A jó szomszédság és a magyarországi egyéni emancipáció.
Ezek teljesítése jelenti az autonómiát. Követeléseink emberi igényeinket fejezik ki, és isteni jog alapján megilletnek.
Tamási Áron így fogalmazott: ’’Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Büszkén, hittel és magyarként akarunk élni és dolgozni a Kárpát-medencében, ezen belül itt Ajnádon, mert ez a mi otthonunk. Amikor a szívünk felett hordott kokárdára tekintünk, gondoljunk a költő szavaira:
,,Sokszor nem elég tüzet gyújtani,
A lángok erejét meg is kell tartani.
Fogjuk fel a parázs minden melegét,
S nem csak egy kis tüzét, az egész nemzetét’’.
Főtisztelendő Darvas-Kozma József esperes urat idézem: “Isten szól hozzánk a lelkiismereten keresztül: amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd másnak! Amikor az emberek nehezen tudták felismerni szívükben az Isten akaratát, akkor Isten szeretetből újabb segítséget adott, Tízparancsolatot (Kiv 20,1-17), melyben a szeretet két nagy parancsa rejlik: az első háromban az istenszeretet, a többiben az emberszeretet.”
Az Egyház, Krisztus teste a lerombolhatatlan újszövetségi templom. Az Egyházzal egységben képesek vagyunk az Isten adta jogaink kivívására.
Ünnepi gondolataimat Wass Albert a Hontalanság hitvallása című verséből zárom:
“Hontalan vagyok,
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben,
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok,
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
és maradok ez úton, míg csak élek,
töretlen hittel ember és magyar.”
