A keresztény ember olyan légkörben él, hogy újra és újra mérlegeli életét. A babiloni királynak adott figyelmeztetés állandó tevékenységre serkenti, mert a „MANE TEKEL FÁRESZ” – megmérettettél, könnyűnek találtattál, elvetlek Színem elől – isteni ítélet arra ösztönöz, hogy életünk minden gondolata, szava, cselekedete kedves legyen Istennek és ne terheljen a legkisebb mulasztás sem. Csíkszentkirály szülötte, dr. Nagy András orvos az 1950-es években vallotta: “Arra vigyázz, hogy az életben ne a szavak, hanem a tettek igazsága legyen a tiéd.’‘ Megélve az egyházi év kegyelemosztó gazdagságát, már advent és a közelgő karácsony elegendő isteni figyelmeztetés a hívő ember számára. Nem kérdés már, nem kételkedés tárgya Isten ígéreteinek teljesülése. Az évezredek óta várt Messiás a mi időszámításunk kezdetén, mintegy kétezer évvel ezelőtt Földre lépett emberi testben. Őt befogadni életünkbe az élet teljességét jelenti. Őt hallgatni az Egyház hangján keresztül azt jelenti, hogy a Világ Világosságában élni. Nélküle sötétség, mindennemű bűn sokasága az élet.
Mire figyeljünk, amikor visszatekintünk? Az emberi természetben legalább három tevékenység valósul meg. Éspedig a testi élet, a szellemi élet és a lelki élet. Mindhárom “élet” egyszerre, egymásba forrva valósul meg. Találó Jézus szava: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és adjátok meg az Istennek, ami az Istené.” Megtapasztalt igazság, hogy büntetlenül nem lehet semmibe venni ezt a parancsot.
A hívő ember mindig gondozza testét, ápolja, táplálja. Gondoskodik pihenésről, egészségéről, mert a test “a Szentlélek temploma ” – mondja Szent Pál apostol. Isten adja a testet ajándékba, és terve van vele: legyen alkalmas benépesíteni a Földet és szebbé tenni azt.
Az Ószövetség bölcsességi irodalma igen kiterjedt figyelmet szentel a tudás megszerzésének fontosságára. Salamon királyt állítja példaképül, aki Istentől bölcsességet kért. “Mivel nem kértél aranyat, sem ezüstöt, sem hadsereget, hogy ellenségeidet leigázd, megadom a bölcsességet neked.” Az isteni bölcsesség az igazi gazdagság. “Az oktalan ember olyan, mint az állat, melyet kantárral kell kormányozni.” Kiskorunktól kezdve, egész életünkön át növekednünk kell szellemi életünkben, gyarapítanunk kell tudásunkat. Fontosak a természettudományok, vagyis az evilág megismerését szolgáló kutatások elsajátítása. “A kevés tudás elvezet Istentől, a sok tudás visszavezet hozzá” – vallják a bölcsek. Valóban, a kevés tudású felebarátaink mindentudókká képzelik magukat és mindenhez hozzászólnak. Úgy hiszik, tévesen, hogy országot, világot, Egyházat vezethetnek, és saját életüket, családjukat sem tudják értelmesen irányítani. Elbizakodottá teszi kis tudásuk és nagy károkat okoznak, mert “vak vezet világtalant” – Jézus szavai szerint.
A lelki élet hitünk tápláléka. A test elpusztul, mégis óvjuk. A szellem elhomályosul, mégis gyarapítjuk. Éppen a lelkünket hanyagoljuk el, ami ÖRÖK? Amire Jézus, a Megváltó figyelmeztet: “Mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?” Ő értem jött a Földre és nekem adta mindenét, életét is. És újra és újra ad és ad. A szelíd és alázatos emberhez betér, és leül asztalához…táplálja, gyógyítja, vigasztalja, értelmet ad életének. Fogadjam be életembe. Kéri.
Visszatekintünk az elmúlt életünkre, napjainkra, másodpercekre. Sok, kiszámíthatatlanul sok ajándékot kaptunk. Adott Isten, adtak közösségünk tagjai, családunk. A sok szeretet, irántunk megnyilvánuló szeretet, megbocsátás, belénk helyezett bizalom örömmel tölt el. Bárcsak ne okoznék csalódást az ajándékozóknak. Bárcsak tudnám kifejezni hálámat, köszönetemet. Azt várja az ajándékozó, hogy észrevegyem az ajándékot. Már ez is örömet jelent számára.
Tegyem meg ezt a kis lépést, és BÉKESSÉG KÖLTÖZIK OTTHONUNKBA!
Tankó Szilveszter, plébános