D. a J. Kr.!
Tisztelt Gyászoló Család, Gyászoló Közösség!
A csíktaplocai jézusfaragó embert, művészt, a világháborús hőst, vitézt, mindannyiunk által igen tisztelt Feri bácsit szeretett szülőfaluja, Ajnád közössége és az Orbán-rokonság nevében búcsúztatom.
Egy ekkora életművet, ezt a gazdag 97 évet, s annak történéseit nehéz volna most percekbe sűríteni, hiszen életéről dokumentumfilmek, hosszú leírások, cikkek készültek.
Lenyűgöző, valami rendkívüli volt, ahogy tudott mesélni, ezek a személyes emlékek, a jó kedélyű, tiszta visszaemlékezések, humoros történetek tették emlékezetessé a vele való találkozásokat. Sokat segített minket ilyenmódon a falutörténet/monográfia összeállításában, a régi dolgok felkutatásában: kálvária, emlékművek és a honvédkeresztek újraállításában, a Szt. Ilona kápolna tervezésében.
Hősies helytállása már 20 évesen megmutatkozott a II. világháborúban, a Bilibok-tető nehéz harcainak hőse, ahogy nevezték – a Gyimesi Golgota – túlélője volt 1944. augusztus-szeptemberben, sokat szenvedett a Tisza-parti harcokban és a fogságban is. Ezüst és bronz vitézségi érmeket kapott a helytállásért. A világháborús verseket – Gyóni Géza: Csak egy éjszakára, vagy a 13 aradi vértanú verseket ezért tudta, átéléssel elmondani, mert megtapasztalta mindezt. A fogságból való szabadulása előtti éjszakai álmából kapott indíttatást a faragáshoz (megjelent a somlyói templom felett Mária kőszoborként, és rátekintett).
Ettől kezdve hálából kezdett faragni, amiért Mária hazasegítette a harctérről. Ezért faragott kisebb-nagyobb méretű Mária-szobrokat, például elkészítette a somlyói kegyszobor mását, de készített a moldvai csángóknak is. Nemcsak szobrokat, feszületeket faragott, vagy éppen ezt a szép családi síremléket, hanem hangszereket is: citerát, hegedűt készített. Büszkén mutatta a citeráit, amit unokáinak, dédunokáinak készített. Egyiken el is játszotta a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunkat… Minden kidolgozott darabnak története volt, és mindenik darabot valakinek faragta: szeretetből vagy hálából. Ezért simogatta szobrait, mert életének részévé váltak, mindenikhez valamilyen emlék fűzte. Több kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt.
Köszönjük a jó Istennek, hogy adta őt közösségünknek, köszönjük, minden segítségét, amellyel megmentette az 1944-es faluégés utáni enyészettől a templomtéri feszületet, ami félig elégett és ő kiegészítette, ami jelenleg a Millenniumi altemplomban van (az ajnádi templomtérre adományozott egy másik feszületet). Általa sikerült visszaszereznünk a templomba az ajnádi Krisztus deszkafestményt és még sorolhatnánk tovább.
A szülőfaluval és falustársaival 1 éve találkozott utoljára, amikor részt vett a Mesélő múlt rendezvényen, visszaemlékezéseivel tovább gazdagította a közösségét. 2012-ben az ajnádi közösség Szent István-díjban részesítette. Büszkék voltunk/vagyunk rá, ezért fájó szívvel búcsúzunk Tőle, mert távozásával szegényebbek lettünk. A jó Isten adjon örök nyugodalmat fáradt testének, lelkének pedig örök boldogságot!
D. a J. Kr!
(Elhangzott a temetésen, 2020. november 7-én a taplocai temetőben, Bogos Róbert)
