forrás: Székelyhon.ro
Külön-külön működik a csíkszentmihályi és a csíkajnádi egyházi énekkar, csak a kórustalálkozókon énekelnek együtt. Előbbiben jelenleg tizenketten, utóbbiban tizenöten énekelnek. A karvezető szerint ennyi énekessel is épp úgy tud dolgozni, mintha negyvenen lennének.
Tizenhét évig volt kántor Szépvízen Kercsó Zoltán mielőtt 2009-től Csíkszentmihály egyházközségben kezdett szolgálatot teljesíteni. Akkor alakította újra a helyi egyházi kórusokat – a csíkszentmihályit és a csíkajnádit. A kórustagoktól érdeklődve tudta meg, hogy korábban csak a leányegyházban, Ajnádon működött énekkar – osztotta meg az előzményeket a kántor. Hozzátette, nyolc éve könnyebb volt megalakítani az énekkarokat, mint fenntartani ennyi éven át, hiszen az elején nagyon nagy volt a lelkesedés, a jelentkezés.
Időre érkező kórustagok
Jelenleg Ajnádon tizenöt, Szentmihályon tizenkét kórustaggal működik az énekkar, de ahogy a karvezető fogalmazott, velük is épp úgy tud dolgozni, mintha negyvenen lennének. Közülük a legidősebbek 55-60 évesek, a többiek pedig fiatal házasok, diákok. A kórushoz való csatlakozás fontos feltétele, hogy olyan személyek legyenek, akik templomba is járnak. Mivel a tagok többsége munkába jár, gazdálkodik, így a próbákat a kántor az ő idejükhöz igazítja, így szólampróbákat a tagoknak megfelelő napokon tartja – de a heti két óra nem marad el. Sőt néha az énekesek kérik, hogy gyűljenek össze még gyakorolni. A karvezető elmondása szerint, nemcsak összeszokott a csapat az évek alatt, hanem pontosságot is tanult. Ugyanis legtöbb öt perc késés van megengedve, így most már nincs is olyan, aki annál többet késne, tehát ha nekifognak dolgozni, nem kell újrakezdeni a késők miatt.
Külön énekel a két kar
Mivel csak a Felcsíki Egyházi Kórusok Találkozóján énekel együtt a két kar, a helyi egyházi ünnepeken mindig külön vesznek részt, így a megnevezésük Csíkszentmihály-Csíkajnád Egyházi Kórusa. Gondolkodtak már a közös néven, de egyelőre nem jutottak egyezségre – az a céljuk, hogy mindkét település magáénak érezhesse a nevet. A közös kórustalálkozók mellett – ami mindig nagy élményt jelent a csapatnak – külön-külön énekelnek minden nagy egyházi ünnepen, elsőáldozáson, bérmálkozáson, március 15-én.
Tiszta szívből énekelni
Mivel nagyon jó kapcsolat van a karvezető és a tagok között, mindig megmondhatják, ami a szívükön van, ezért jelmondatuknak ennek továbbgondolását választották: Ami a szánkon, az tiszta szívből fakadjon. És mindig csak a jó Isten felé . Repertoárjukat aszerint alakítják, hogy milyen alkalomból énekelnek. Vallják, hogy aki énekelni akar, az mindig talál dalt hozzá. Legtöbbször két-háromszólamú énekekkel teszik szebbé a helyi ünnepeket, a kórustalálkozón viszont a két kórussal együtt, négy szólamban énekelnek – osztotta meg a kántor.
Hiányos zeneoktatás
Arra is kitért, hogy törekednek fenntartani a tizenötös létszámot. Ez nem könnyű feladat, de akik már több éve énekelnek együtt, azok nagyon jól összekovácsolódtak. Habár a kántor gondolkodott a gyermekek bevonásán is, nagyon nehéz a velük való munka, hiszen az iskolai énekoktatást hanyagolják. Ez pedig érződik a gyermekeken, de már a mai felnőtteken is. Az oktatás hiánya miatt pedig sokan azért nem akarnak énekelni, mert úgy vélik, nem is tudnak. Pedig énekelni mindenki tud. Az, hogy hogyan tud, már másik kérdés. De a kántor azért van, hogy a hibákat kijavítsa – tisztázta Kercsó Zoltán.
Eszközkészletükről
Munkájukat elsősorban a helyi plébános támogatja, a kántor vele egyeztet a programok, a szükséges eszközök kapcsán, ha pedig úgy látja a közbirtokosság segítségét kéri. Nincs, és egyelőre nem is szeretnének kórusruhát beszerezni, a helyi éneklésekkor ünneplőbe öltöznek, a kórustalálkozókra pedig székely ruhát öltenek a kórustagok. A kottatartó mappákat a plébánia segítsége révén szerezték be, azok megbecsülése, karbantartása a tagok feladata. Ne legyen „sörangyal” A karvezető nagyon nagy hangsúlyt fektet az imádságra, emiatt a próbák előtt és után is közösen imádkoznak. Késő este búcsúzáskor az Ó, Édes Istenem kezdetű imát mondják rendszerint, amelynek kapcsán gyakorta felhívja a tagok figyelmét, hogy ne mondjanak „sörangyalt” a Szűzanyám, s Őrangyal helyett. De az énekekben pluszban használt hangokra is figyelmezteti őket, így a tévesztő tagokon néha kuncognak is a társaik – elevenítette fel a kedvünkért az egyik legszórakoztatóbb és visszatérő történetüket a szakember.
A csíkajnádi kórus tagjai Szoprán: Bartis Mária, Dobos Magdolna, Koncz Kinga, Koncz Tünde.
Alt: Antal Szabina, Bilibók Melinda, Bilibók Orsolya, Fénya Szekeres Éva, Gál Katalin, Szőgyör Gizella.
Bariton: Fénya Szekeres Szabolcs, Szőgyör Árpád, Szőgyör Csaba, Szőgyör Domokos, Szőgyör Loránd.
A csíkszentmihályi énekkar tagjai Szoprán: Bartis Éva, Bartis Réka, Horgas Beáta, Kósa Gabriella.
Alt: Csíki Krisztina, Németi Katalin.
Tenor: Csiszár Csaba, Csíki András, Csíki György, Ladó György, Mihály József, Szakálli András.
