A görög mitológia nagy alakja Prométeusz titán, akit a civilizáció atyjának is tekintettek. Zeusz a főisten Prométeuszt (neve jelentése: előrelátó) és testvérét Epiméteuszt (neve jelentése: későn gondolkodó) bízta meg, hogy alkossanak lényeket, akik benépesítik a földet. A mitikus történet szerint Prométeusz földből alkotta meg az embert az istenek képmására, Epiméteusz pedig az állatokat. Amíg Prométeusz az ember megalkotásával foglalatoskodott, addig Epiméteusz hamar megalkotta az állatokat, s az összes jó tulajdonságot rájuk ruházta, így az embereknek nem maradt, amit Prométeusz adhatott volna. Ezután határozott úgy Prométeusz, hogy az istenektől elhozza nekik a tüzet, hogy azzal kárpótolja őket, s legyen, amivel megvédjék magukat az állatokkal szemben. Egy édeskömény szárába rakta a parazsat, s úgy csempészte ki az istenek birtokát képező tüzet. Tettéért aztán Zeusz megbüntette őt.
Mi keresztények Jézus Krisztus születését ünnepeljük szerte az egész világon, immár több mint két ezer éve, aki az emberiség javára, boldogulására tüzet hozott nekünk, örökké megmaradó és mindenki által igényelt tüzet, ami nem más, mint a szeretet. Lukács evangélistánál találjuk a Jézusi kijelentést: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!” (Lk 12,49) Egyértelmű, hogy Jézus nem a fegyverek pusztító tüzét hozta és akarta nekünk, embereknek adni. Nem valami megsemmisítő tüzet hozott, hanem a szeretet tüzét, s szeretné, ha nem csak parázslana, de lángra lobbanna bennünk. Erre a tűzre mondta François Mauriac, Nobel-díjas francia író, hogy „Azon a napon, amelyen nem ég bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől.”
Erre a tűzre gondolt 1922-ben József Attila, mikor a Tél című versét megírta:
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, (…) Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek!
Kedves Testvéreim!
A mi tűzcsiholónk, Krisztus Jézus születésnapján fogadjuk el Tőle az isteni szeretet tüzét, s azon legyünk, hogy magunkban hordozva elvigyük mindenhová, mindenkihez, hogy a szeretet tüze tegyen tartósan boldoggá minden embert, s „ne csak így decemberben.”
Simó Gáspár, spirituális