A keresztény ember életének irányadója az Evangélium. Megváltónk Jézus Krisztus ezzel a paranccsal küldte apostolait a világba: “Menjetek és minden népnek hirdessétek az Evangéliumot a Föld végső határáig.” Már maga a tanítás megnevezése reménységre, derűlátásra ad okot, hiszen jelentése: Örömhír! Tudta a mi Pásztorunk, hogy nyájának szüksége van az Örömhírre, a reménységre ahhoz, hogy soha ne adja fel a küzdelmet. Ezért bízzunk az isteni segítségben a győzelem eléréséig.
„Cogito, ergo sum – gondolkodom, tehát vagyok.” Ezt tanultuk a gondolkodás mestereitől, a görög filozófusoktól. Gondolkodva élve tapasztaljuk meg, hogy gyermekkorától kezdve a beteljesülés felé tart az ember élete. Egy nagy várakozás az egész földi életünk. Öntudatra ébredve várjuk a világ megismerésének izgalmas kalandját. Az első leírt szó, az első kiolvasott mondat, az első elszavalt vers, az első regény izgalmai és minden ami életünkben történik növeli vágyakozásunkat a teljes megismerésre. De nemcsak a látható világ titkai töltik el szellemünket bizsergető izgalmakkal, hanem a láthatatlanra is kiterjed keresésünk. Hitünk fényénél a történések mögé, a látható és tapintható valóság mögé is látunk. Egy anyagi megtapasztalás után a szellemit akarjuk megismerni. Egy mulandó tudást vált fel bennünk az örökérvényű igazságok birtoklása. Ez az a többlet, mellyel isteni Megváltónk megajándékozott. Olyan erőforrás van a kezünkben, melyről csak mi, Isten gyermekei tudunk. Olyan “küzdőtársunk” harcol a győzelemért, az én győzelmemért, Aki már célba ért! Jézus Krisztus a viszontlátás reménységével búcsúzott az Olajfák hegyén. “Bízzatok bennem, én legyőztem a világot!” csendül szünet nélkül lelkünkben. Tudja, milyen világban élünk. Tudja, hogy minden ember hívőnek vallja magát, de kételkedik Isten létezésében. Nem tud olvasni a természet nagy könyvében. Nem ismeri fel Isten nyomait a teremtésben. Nem észleli Isten történelmet irányító szeretetét. Saját életében minden sikert magának tulajdonít, nem Isten ajándékának. Tudja Krisztus, hogy milyen gyenge az örök élet reménye bennünk. Hiányzik még a mennyország vágyakozása is belőlünk! A földi szépség, gazdagság, tudomány, öröm ideig-óráig annyira elkábít, hogy az igazi szépség, örök kincsek, el nem múló boldogság nem érdekel. Egy keresztény számára idegen világot kell átalakítanunk az által, hogy nem félünk attól, hogy többre törekedünk.
Várakozásban élünk és a beteljesülés felé haladunk. A pillanatnyi sikertelenség nem tud letörni, mert “az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” A nagy egészbe beépítjük a meg nem értést, a gúnyolódást, a testi és lelki veszélyeket. Sőt, a legnagyobb szenvedés, a halál is erősít minket. Nem a fáradozás hiábavalóságát sugallja, hanem inkább ösztönző erővel hat ránk! Ahogyan Valentino bíboros római sírfelirata figyelmeztet: “Ut moriens viveret, vivebat moriturus – Hogy a halott éljen, a élő gondoljon a halálra!” Szent Pál, a pogányok apostola tanít: Az egész természet sovárog a beteljesülésre. De nemcsak a természet, hanem mi magunk is várjuk reményeink beteljesülését. Ezért vidám a lelkünk és szent komolysággal éljük életünket. Vidám, mert Isten közel van hozzánk, ahogyan megígérte: “Neve Emmanuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten!” Közelsége tölt el erővel, amikor tanít, táplál, köztünk jár! Ugyanakkor szent komolysággal élünk, mert Ő ígérte a hűségesek és kitartók örök jutalmát, de a kárhozottak örök büntetését is.
Komolyan vesszük az életet, mert a Szentírás figyelmeztet: “Nagyon vigyázzatok arra, hogyan éltek: Ne oktalanul, hanem bölcsen. Ne álltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni! Aki áll vigyázzon, hogy el ne essék!”
Ez mind nekem szól. A mindennapi gondok, nehézségel elfalazzák szemem elől Istent. Szeressük az életet, tegyük szebbé világunkat, munkánk nyoma legyen felismerhető, de ne feledkezzünk el végső célunkról, mert “mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?”
Az Örömhír világosságánál úgy éljünk, hogy minden testvérünknek világítsunk!
Áldott karácsonyt és boldog új évet!
Szilveszter atya
