Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Juhász Gyula Consolatio (=vigasztalás) című versének soraival búcsúzunk kedves barátunktól, szomszédunktól, falustársunktól, a fiatalon elhunyt Koncz Elektől.
A hirtelen halál egy szorgalmas, életvidám, vallásos, szülőföldjéhez és családjához hűen ragaszkodó fiatalt ragadott ki közülünk.
Derűs jóságát, jellegzetes kacagását, baráti szavát örök emlékként szívünkben megőrizzük.
Utolsó mulatsága a házasember szüreti bál volt; 2010. október 11-én hunyt el. Nagy tömeg kísérte könnyes szemmel utolsó földi útjára, az ajnádi temetőbe.
Túl korán, 39 évesen ment el…
Emléke legyen áldott!
