„Kedves Ifjúság! Szeretettel üdvözöllek benneteket március idusán és figyelmetekbe ajánlom a márciusi ifjak 12 pontból álló kiáltványát. Örök időkre érvényes a mindenkori magyar fiatalságnak, és ne feledkezzetek meg róla soha, amíg magyar él a földön. Ünnepeljetek méltóságteljesen, koszorúzzatok lelketekből, mert 1848-49-ben értetek szóltak az ágyúk meg a fegyverek. Sok székely vér folyt a szabadságért, mutassátok meg, hogy nem veszett hiába egy cseppje sem.
Engem különösen érint a szabadságért vívott harc, ugyanis az ajnádi üknagyapám, várdotfalvi Orbán Mihály huszár, lófő áldozata lett a magyar haza védelmének. 1848 novemberében kivégezték az osztrák haditanács ítéletéből. A magyar huszárok hazatérésekor Ő is szülőföldjére jött, de itthon elárulták, az osztrák csendőrök elfogták, majd visszakísérték Stanislau-ba, és a hadi törvényszék halálra ítélte. Vesszőfutással oltották ki életét. Galíciában van eltemetve.
Az Ő meg a sok ajnádi 1848-49-es hősünk emlékére szeretnék készíteni egy méltó emlékművet falutoknak. Ahol most koszorúztok, azt az első világháborús emlékművet 1928-ban az én nagyapám, a néhai Orbán Imre (abban az időben nagyapám bíró volt) állíttatta a faluval közösen. Nem sikerült rávésni a hősök nevét, mert az akkori román hatalom nem adott rá engedélyt. Sőt az évszámot is meg kellett változtatni, 1914 helyett 1915-ös évszámot vésettek bele.
Azt kívánom, hogy legyetek hűek őseitekhez és emlékezésetek felemelő legyen.
2012. március idusán Tisztelettel v. Orbán Imre.”
