Az 1848-as szabadságharcról való megemlékezést – közel 20 éve – az ünnephez legközelebbi vasárnapon tartjuk. Így vált közösségi ünneppé.
Ünnepi beszédet mondott: Mile Balázs csíkszeredai konzul, Borboly Csaba megyei-tanácselnök, Szőgyör Loránd, egyházgondnok, a Szent István Szervezet elnöke; az imádságot a hősökért Ft. Tankó Szilveszter plébános vezette; versösszeállítás: Bilibok Norbert, Sipos Zsolt, Gábor Henrietta, Antal Boglárka, Péter Szabolcs.
Idén is hallhattuk a 86 éves Bilibok (Boros) Imre bácsi versmondását (Bátai ének a hősökről), ő 1944. március 15-én (9 évesen) búcsúztatta a bevonuló honvédeket az Emlékoszlopnál. 77 év elteltével sem felejtette el ezeket a sorokat.
Idén is meghívottaink voltak a Csíkszentsimoni Fúvósok, akik zenéjükkel emelték az ünnep jellegét.
Az emlékezés koszorúit helyezték el: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Hargita Megye Tanácsa, Csíki RMDSZ, Csíkszentmihályi Közbirtokosság, Ajnádi egyháztanács, Csíkajnádi Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, Csíkajnádi Ifjúsági Szervezet, Szent István Szervezet képviselői.
Köszönet mindenkinek, akik segítkeztek az előkészületekben, verset, beszédet mondtak vagy koszorúztak. Éljen a szabadság, hőseink emléke legyen áldott!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A 173 évvel ezelőtti szabadságvágyra, a forradalmi lendületre, a magyarok és környező népek összefogására emlékezünk. Minden nemzetnek, közösségnek időnként felerősödik a szabadság igénye, főleg amikor korlátozzák idegen hatalmak: így volt ez 1848-ban, de később a világháborúkban, az ’56-os és ’89-es forradalomban is. Sajnos, magyar nemzetünket legtöbbször vereséggel sújtották, sőt el akarták tiporni, a térképről eltüntetni.
Feltevődik a kérdés, hogy a mi nemzetünk annyi történelmi kudarc, vereség ellenére, hogy tudott fennmaradni. Erre sokféle válasz lehetséges: a hit, mint megtartó erő, aztán a nemzettudat, a közösségi lét, a kitartás, szívósság, hagyományok, stb. Ezek tarthatták meg őseinket is nehéz időkben. Ma másfajta nehéz időket élünk, de nekünk is szükségünk van ezekre a megtartó értékekre.
Madách Imre: Az ember tragédiája című művében, a forradalmi eszméket: a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget – a közösség éltető eszméinek nevezi, az író szerint eszmék – azaz kitűzött célok nélkül a közösségek szétesnek – értékek, tervek nélkül a közösségek felbomlanak.
A közösségi élet tehát nagy érték, mert a közösség megtartó erő, nemzedékről nemzedékre, a közösségben mindenkire szükség van.
Hogy állunk mi, milyen eszméket tűzünk ki, milyen közösségi terveink vannak, hová akarunk eljutni? Hogyan tekintünk őseink hagyatékára: a szülőföldre, a legelőkre, erdőkre, a közösség vagyonára? Őseink ragaszkodtak az értékekhez, ezek tartották meg őket ezen a földön: hitben és nemzetiségben egyaránt. Két dolgot soha nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot, Őseink tanúságot tettek bátorságukról.
Ezért nem szabadna ellenségeskedni, viszályt szítani, a magyar magyarnak nem lehet ellensége. Ha nincs összefogás közösségi szinten is, akkor nincs előrelépés, nincs fejlődés.
Szükség van tehát, nagy eszmékre, lelkesedésre, kitartó munkára, a községi intézmények szorosabb együttműködésére.
Itt Ajnádon közel 20 éve az ünnephez legközelebb álló vasárnap tartották és tartjuk a megemlékezést. Mert ez az ünnep nemcsak a múltbeli eseményekről szól csupán, hanem mindig a jelen generációról is, arról, hogy hogyan emlékezünk a 48-as hősökre, hogy ápoljuk emléküket, hogy tudunk nyomdokukba lépni, méltó utódként. Ők példaképek számunkra annyi év után is, ezért szeretnénk hozzuk hasonlítani a szülőföld iránti ragaszkodásban.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Köszönöm, hogy meghallgattak. D.a J.Kr!
(Elmondta Szőgyör Loránd, 2021. március 14-én)
