Az 1848-as szabadságharcról való megemlékezést – közel 20 éve – az ünnephez legközelebbi vasárnapon tartjuk. Így vált közösségi ünneppé.
Ünnepi beszédet mondott: Percze László csíkszeredai konzul, Borboly Csaba megyei-tanácselnök, Fodor Zoltán megyei tanácsos; a 12 pontot Dobos László alpolgármester olvasta fel, az imádságot a hősökért Ft. Tankó Szilveszter plébános vezette. A gyermekek és fiatalok előadásában forradalmi versek hangzottak el: Dobos Rita, Gábor Henrietta, Magyari Orsolya, Sipos Leonárd, Sipos Mónika közreműködésével.
Idén is meghívottaink voltak a Csíkszentsimoni Fúvósok, akik zenéjükkel emelték az ünnep jellegét.
Az emlékezés koszorúit helyezték el: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Hargita Megye Tanácsa, Csík Területi RMDSZ, Csíkszentmihályi Közbirtokosság, Csíkszentmihály Önkormányzata, Csíkszentmihályi RMDSZ, Erdélyi Magyar Néppárt, Ajnádi egyháztanács, Csíkajnádi Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, Csíkajnádi Ifjúsági Szervezet, Szent István Szervezet képviselői.
Köszönet mindenkinek, akik segítkeztek az előkészületekben; verset, beszédet mondtak vagy koszorúztak.
Éljen a szabadság, székely-magyar honvédeink emléke legyen áldott!
“174 éves a magyar szabadságharc és forradalom, amely a nemzet szabadság- és függetlenség igényéből indult el. A nemzet saját kezébe vette a sorsát, nemzeti kormányt, szabadságot akartak. A lelkes tömeg, élén vezetőikkel tudott lelkesíteni és mozgósítani.
Ezen az ünnepen visszatekintünk a múltra, emlékezünk hőseinkre, próbáljuk levonni a történelem tanulságait, hogy biztonságos jövőt teremtsünk magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak. Az elkövetkező napokban látni fogjuk, hogy szerte a világon, ahol magyarok élnek, méltósággal ünneplik a magyar szabadság napját, március 15-ét (…)
Mindenkinek feladata van, hogy a nemes ügyek mellé álljon, hogy közösen tudjuk megvédeni nemzeti értékeinket, és együtt tudjuk építeni közösségeink jövőjét!”
,, D. a J. Kr.!
Tisztelt meghívottak! Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Ajnádiak!
A csíki területi RMDSZ nevében köszönöm a meghívást a szervezőknek. Ezelőtt egy hónappal amikor a rendezők felkértek, hogy itt köszöntsem az egybegyűlteket, végig futott a fejemben, hogy miről is fogok majd szólni Önökhöz. Azóta sok minden megváltozott, a vírussal szemben a harcot megnyertük, de február 24-én a szomszédos országban kitört a háború. A szabadság szó más értelmet kapott, eddig két és fél millió ukrán állampolgárnak el kellett hagyja szülőföldjét.
Kedves Barátaim!
174 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy, függetlenség, bátorság, hazaszeretet eszméje, az eszmék melletti határozott kiállás semmit sem változott.
Március 15-én, amikor kitűzzük a kokárdát, megdobban a szívünk. A szabadság, az összetartozás, az igazi hazaszeret, a remény egy jobb és igazságosabb életért érzése hatalmasodik el rajtunk. Nem fordulhat elő, hogy valaha megfeledkezünk e napról, hogy kiessen a közös magyar emlékezetből.
Ezen a napon a szabadságot ünnepeljük, de ez nem jelenti azt, hogy 1848-49 hősei egyszer és mindenkorra kiharcolták volna mai szabadságunkat. Adtak nekünk egy mintát, egy példát, egy örök magyar eszményt, amelyért meg kell nekünk is küzdenünk.
A mai megemlékezés alkalmából tekintsünk tisztelettel a magyar nemzeti lobogóra, a kokárdára, a magyar hagyományokra és az 1848-49-es szabadságharc hőseire, akiknek szívében megszületett a szabadság eszménye.
De mi is a szabadság? Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című verséből idézek:
Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha.
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.
A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt valamiért.
A többiek hallgatták némán. Hitték is, nem is a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”
A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam” (…)
S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”
Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen: fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.
Kedves fiatalok! Az a szabadság, amikor hazatértek mindannyian.
Március 15. példát ad nektek. Egy település polgárai akkor szabadok, ha képesek megvalósítani elképzeléseiket. A ’48-as fiatalok jól tudták, aki szabad akar lenni, bátornak kell lennie, vállalnia kell küldetését. Maguk álltak ki, és maguk vitték győzelemre a forradalmat és feltámasztották a nemzetet.
Kívánom, hogy a falu közössége tudjon mindig békében és egyetértésben ünnepelni, adjon hozzá erőt a magyar ősök tisztelete!Hálás szívvel köszönöm, hogy meghallgattak – Isten áldja a magyart! “
Fodor Zoltán
