Igazi székely volt – merem állítani Fénya-Szekeres Imre bácsiról, aki mindvégig hűséges volt nemzetéhez, egyházához, családjához. Talán egyedüli volt a faluban – az idősebbek közül -, aki ünnepi alkalmakkor rendszeresen felvette a székely ruhát. Most is előttem van, piros zsinóros harisnyában legutóbb a Szent István Napokon volt. Évtizedeken keresztül volt az ajnádi egyháztanács tagja. Mikor nem volt gyermek a misén, akkor rendszeresen ő ministrált.
Mesélte, hogy 1921. december végén született, de 1922. januárban íratták be, ezért ezzel a korosztállyal vonult be katonának 1943-ban, először Marosvásárhelyre, onnan Kárpátaljára (mai Ukrajna területére) kerültek. 1944. szeptember 9-én jött a parancs: visszavonulásra, ugyanis a románok átálltak, az oroszok Dél-Erdélyen keresztül vonultak. Delatin várostól (ami 400 km-re van) gyalog jött haza Imre bácsi. Az útról és a hazaérkezésről már nem tudom faggatni, talán sírba vitte emlékeit.
Sajnos, egy baleset folytán elhunyt, abba a patakba esett bele, amelynek a partján leélte életét. 90 éves volt.
A hosszú élet Isten ajándéka. Tudta ezt Imre bácsi is, szeretett élni, bár az utóbbi években magányos volt; várta, hogy találkozzon szeretteivel odaát. Reméljük, vágya teljesült…
