A Szent István falunapok egyik kiemelkedő momentuma volt a Szent István-díj átadása. Szervezetünk közel 3 éves működése alatt több mindent létesített; kulturális, ifjúsági, sportrendezvényeket szervezett, de közben próbált figyelni a kiemelkedő életsorsokra/életutakra is. Ez utóbbit egy díj megalapításával tudtuk megvalósítani 2011 januárjában csíkajnádi Szent István-díj néven. A vezetőtanács úgy határozott, hogy a díjat évente egy személy kaphatja meg a falunapok alkalmával. Igyekszünk azokat kiemelni, akik több éven át a közösség javát szolgálják, vagy hősiességükkel, szülőföldjük iránti ragaszkodással tűnnek ki. Ezáltal mintegy példát állítani a fiatal nemzedék elé.
Az idei díjazott a vezetőség döntése alapján a csíkajnádi, jelenleg Csíktaplocán élő, 89 éves vitéz Orbán Ferenc, Feri bácsi.
Vasárnap (aug.19.) az ünnepi szentmise után a kultúrotthonban került átadásra a díj. Elsőként Szőgyör Loránd elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd levetítették a Duna Tv Isten kezében című dokumentumfilmjét, amely 2008-ban készült a „csíktaplocai jézusfaragó emberről”. Ezt követően a szokásos méltatás hangzott el (Bogos Róbert), majd vitéz Lázár Elemér törzskapitány köszöntötte az ünnepeltet. Feri bácsi megköszönte az elismerést, majd néhány humoros történetet, emléket mesélt el, amelyek Ajnádhoz fűződnek. /A képre kattintva tekintse meg képgalériánkat!/
Orbán Ferenc laudációja
Tisztelt Ünneplő Közösség, Ajnádiak és Vendégek,
de mindenekelőtt a mai nap ünnepeltje, Orbán Feri bácsi!
A laudációt már elkészítették helyettem, hiszen a nemzet televíziójának, a Duna Tv-nek iménti dokumentumfilmje úgy gondolom, hogy szépen összefoglalta és méltatta Feri bácsi életútját.
Feri bácsi ma úgy van jelen mint a Bilibok-tető hőse, akár mondhatnám azt is, hogy székely történelmünk egyik fejezetének élő tanúja. Másrészt mint székely kő- és fafaragó, hozzáteszem művész, bár tudom szerénysége tiltakozik e megnevezés ellen, de művészet, amit végez.
Elsőként a háborús időszakról szólnék:
Amit mi, a fiatalabb generáció könyvekből, filmekből ismerünk, azt elődeink átélték. A második világháború nagyon megviselte a székelységet is. S hogy ne menjünk messzire, hallottuk a filmben a Gyimesi Golgota szeptember elsejei, sokak számára végzetes csatáját. Akkor, még a falunkban élők sem sejtették, hogy rá egy hétre, szeptember 8-9-én frontvonal húzódik majd itt, a falu és a határ jelentős része harctérré, majd hamuvá válik. Igen kevesen tudják, hogy 1944. szeptember 9-e Ajnád felégetésének napja. Így a falu történetében ez gyásznap, ami emléknappá kell hogy váljon.
Sokan a szülőföldért, a hazáért életüket adták, vagy kockáztatták… Ők nem idegen földért harcoltak idegenben, hanem itthon az otthonért, a családért. A mai ember azt gondolom, el sem tudja képzelni, milyen lehet feladni egzisztenciát, otthon hagyni a családot, a szülőföldet és küzdeni a csatatéren.
Akik ezekben a csatákban életüket vesztették, azok nevét a 2010-ben állított emlékmű őrzi, aminek létrehozásában nagy szerepe volt Feri bácsinak is. De jó lenne megőrizni azt is, ha csak lehet, hogy ki, hol és milyen körülmények között vesztette életét.
Másodsorban Feri bácsi mint faragóművész…
Hallottuk, hogy a fogságból való szabadulása előtti éjszakai álomból kapott indíttatást a faragáshoz (ti. álmában megjelent a somlyói templom felett Mária kőszoborként, és rátekintett). Ő nemcsak farag, és főleg nem pénzkereseti lehetőségnek használta e tudását, hanem hálából, amiért Mária hazasegítette a harctérről. Ezért farag kisebb-nagyobb méretű Mária-szobrokat, például elkészítette a somlyói kegyszobor mását, de készített a moldvai csángóknak is. S mint ahogy találkozásunkkor mesélte, csak olyan helyre adott szobrot, ahol megengedik, hogy magyarul misézhessenek.
Feri bácsi neve elé gyakran teszik a jelzőt: jézusfaragó ember, hiszen műhelyében feszületek sora veszi körül. De nemcsak a hitélet jelei vannak műhelyében, hanem a történelem emlékei is: pl. Dózsa György megégetése. Büszkén mutatta a citeráit, amit unokáinak készített. Egyiken eljátszotta a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunkat… Minden kidolgozott darabnak története van, és mindenik darabot valakinek faragta: szeretetből vagy hálából. Ezért simogatja szobrait, mert életének részévé váltak.
Ezek a személyes emlékek, a jó kedélyű, tiszta visszaemlékezések, humoros történetek teszik emlékezetessé a vele való találkozást.
S bár tudjuk, hogy nem a méltatás teszi naggyá az embert, hanem az igényességgel átadott emberség, tudás, humor; nem rang és cím, hanem a nemes lélek, a helytállás és a vállalt munka minősége. Nem adhatunk kincseket, nyugdíjemelést, de átnyújthatom Ajnád közösségének elismerését, tiszteletét.
Fogadja szeretettel hősies helytállása, munkássága és szülőföldje iránti elköteleződése elismeréséül a Szent István-díjat.
Isten éltesse, jó egészséget kívánunk!
Bogos Róbert, középiskolai tanár
További írás az alábbi linken:
http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/vitez-es-farago
