Csak az érkezik célba, aki elindul: az adventi sötétségből a karácsonyi világosságba…
Advent és karácsony olyan elválaszthatatlan fogalmak, amelyek Isten ajándékaiként végigkísérik életünket. Szent Pál szavai jutnak eszünkbe: Minden értetek történik, hogy hirdessétek Isten jóságát. Értünk történik az igehirdetés, hogy megismerjük Isten szeretetét és szolgáljuk Őt. Életünk írott „alkotmánya” a Szentírás, mely a keresztény ember mindennapi olvasmánya. Benne kapunk választ kérdéseinkre, eligazítást és útmutatást életünkre. Megbízunk Isten szavában, mert tévedhetetlenül vezet titkainak kincseiben. Olvassuk, hallgassuk hittel akkor is, amikor az egyházi év különböző szakaszaiban bevezet az ünnepek mélységeibe. A várakozás, advent ideje Istenünk ajándéka. Mielőtt megadná karácsony isteni ajándékát, a várakozást azzal teszi gazdaggá és tartalmassá, hogy elénk tárja az üdvösségünk történetének emberileg felfogható mozzanatait. Kezdve a bűnbeesés leírásával és a megváltás ígéretével, lépten-nyomon követhetjük Istenünk szeretetének jeleit. Az adventi várakozás jó alkalom megismerni az érkező Megváltót: a Szolgát és az Örök Királyt, az Isten Fiát és a mi Barátunkat. Azt Aki azért jön, hogy életét adja sokakért, akik várják eljövetelét. Tanuljunk meg Isten nagy szeretetét értékelni, mely türelmében és irgalmában nyilvánul meg. „Mert nem akarom a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.” Advent folyamán értjük meg, hogy a Megváltó keresi az elveszetteket, meggyógyítja a betegeket, tanítja azokat, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Meg kell barátkoznunk a valósággal, hogy az adventi várakozó sötétségben van. Keresi élete értelmét, céljait. Próbálkozik tudománnyal, gazdagsággal, földi örömökkel kitölteni vágyakozását a boldogság és lelki béke után. De mindez nem elég, nem adja fel a kereső ember a reményt, hogy teljesüljenek lelkébe írt vágyai. Ezért tovább kell lépni az adventi sötétségből a karácsonyi világosságba. Gondoljuk meg, hogy csak az érkezik célba, aki elindul. Aki még adventet sem él, az hogyan akar karácsonyt? Ezért kérjük az adventi kegyelmeket-krisztusvárást! Jézus már imádkozott érettünk: „Atyám azokért könyörgök, akik hinni fognak bennem. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg a gonosztól!” A keresztény ember élete állandó küzdelem a világ kísértéseivel. Aki Krisztus követésére vállalkozik, az legyen készen harcolni a gonosz ellen. Karácsony, Krisztus földre lépése a mi erőforrásunk ebben a küzdelemben. „Övéi közé jött, tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Akik azonban befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. (Jn 1,11-12)”. Mi Isten gyermekei vagyunk, mert fontos az Atya szeretete. És ezért követjük Jézus tanítását: „Aki szeret engem, az megtartja parancsaimat, amint én szeretem az Atyát és megteszem akaratát.” Befogadjuk Jézust, amikor jót teszünk a legszegényebbekkel, amikor befogadjuk a gyermekeket. Befogadjuk Jézust, amikor benne bízva életünket kezébe helyezzük, segítségében bízva terjesszük eléje kéréseinket. Jézus irányít, ha nem földi kincseket gyűjtünk testvéreink kárára, hanem a miénkből adunk önzetlenül a rászorulók szükségének enyhítésére. Befogadjuk Jézust életünkbe akkor, amikor számunkra az Egyház szava – Jézus szava, az igehirdetés – Isten üzenete és nem emberi szó! Megvan az adventnek és megvan a karácsonynak az a gazdagsága, amely soha meg nem szűnik. Isteni ajándék minden jóakaratú ember számára. A Szeretet Istene bőven adja, és megtetézi ígéretével: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Igazságot, mert övék a Mennyek országa!” Kegyelemteljes adventi időszakot és örömteli, békés Karácsonyt kívánok!
Tankó Szilveszter, plébános
